A kiválasztás

Az elmúlt években számtalanszor vágytam rá hogy EVS-re jelentkezzek, pár hónapra magam mögött hagyjak mindent, egy másik országban éljek, (jobban) megismerjem a helyi kultúrát, új emberekkel találkozzak, dolgozzak, töltsem a mindennapjaimat. Az évek csak teltek, de egy biztos  és jó külföldi munka eldobása luxus lett volna csak azért, hogy belevágjak az ismeretlenbe.
Augusztusban 2 nappal az utazás előtt derült ki, hogy a munka csak biztosnak tűnő volt, így hirtelen végtelen kényszerszabadság szakadt a nyakamba. :D
Emiatt nem kívántam eret vágni magamon, gyorsan jelentkeztem 1 török és 1 görög youth exchangre és ha amúgy is csak 2 hét szünet volt a kettő között, a közbenső időt utazgatással töltöttem. Törökország már előtte is több mint bimbózó szerelem volt számomra, számos Erasmus+ projekt, "once in a lifetime" élmény, török nyelvtanulás és barátok után...

Utazás előtt találtam rá a Messzelátó Egyesület Mersini teknősmentős EVS-ére, így a 30 felé közeledve egy percig sem volt kérdés, hogy jelentkezek! Egy napot töltöttem a CV és a motivációs levél megírásával, 100%-ig biztos voltam a sikerben. Hidegzuhanyként ért, amikor megtudtam, hogy nem engem választottak, vigasztalhatatlan voltam, hogy határozatlan időre ismét el kell hagyjam Törökországot. 2 nappal a hazautazás előtt jött az e-mail, hogy számítanak rám, egy héten belül ismét utazhatok. :)

Gyors hazarepülés-bepakolás-családlátogatás-talákozás Borival az Egyesületből (nagyon sok motivációt öntött belém, amikor a projekt kezdete előtt erősen berezeltem és ellátott minden szükséges információval). Egy pillanat alatt elszaladt a 4 Magyarországon töltött nap  és ismét a szelek szárnyán repített a Turkish Airlines Törökország felé.

 Török Youth Exchange Bodrumban