I'm in Turkey and I love it!: 1., 2. Nap

Hivatalosan szabadnapot kaptunk, amíg az utolsó fecskék meg nem érkeznek. Elsőként a lakókörnyezetünket térképeztük fel. A környéken elsősorban mezőgazdasággal foglalkoznak, rengeteg a fóliasátor, ami jó hír, így mindig friss helyi zöldség és gyümölcs lesz az asztalunkon. Másrészről nagyon izolált a környezet, a falu központjától 15-20 perc séta választ el. Ám ami a legszomorúbb, a rengeteg gyár a térségben, a tenger és a part szennyezettsége. Szívfacsaró látni, ahogy az emberi jelenlét tönkretett egy ilyen csodálatos környezetet. De maradjunk a vidámabb eseményeknél!

Délután 8 főre duzzadt csapatunkkal (egy portugál és egy orosz leányzóval kiegészülve) a közeli nagyvárosba, Mersinbe vettük az irányt. Amint leszálltunk a buszról, belebotlottunk egy, művészeti fesztiválba, melynek érdekessége az volt, hogy az alkotók egytől egyig testi fogyatékossággal rendelkeznek. Tanulságos és megrendítő élmény, különleges alkotásokkal. Épp a megnyitó végére értünk oda, exkluzív környezetben italokat és harapnivalókat szolgáltak fel nekünk.

A város felfedezését folytatva, az egyik önkéntes helyi barátja, egy szír fiú csatlakozott hozzánk és vezetett végig a látnivalókon, igazi insider-nek érezhettük magunkat! :) Az utolsó buszt lekéstük, de sebaj, Törökországban vagyunk, semmi szokatlan sincs abban, hogy az első autó megáll, 9-en beülünk (ketten a csomagtérben) az 5 személyes autóba, és elfuvaroz hazáig. :)

Másnapra teljes a csapat, megérkezett Romániából a 9. önkéntesünk. A közös jó hangulatú reggelit követően nekiláttunk a part tisztításának. Elsőre lehetetlen feladatnak tűnik, 9-10 téli zsák szeméttel, néhány 10 méter alatt... El sem tudom képzelni, milyen lenne a partszakasz, ha az önkéntes programunk nem működött volna folyamatosan az elmúlt 6 évben. Munkánk gyümölcse egy kis csobbanás, úszás, immár tisztább környezetben. A délután eligazítással, a faluközpont felfedezésével, közös vásárlással és főzéssel telt. Péntek van, a hétvége nekünk is szabad lesz, utazást tervezünk...