A szerdai
nap Sárával és Marcoval mi kerültünk sorra a napi főzést és takarítást
illetőleg. Sokszor főztem már egy hadseregre, de napi háromszor (terítést,
asztalbontást, mosogatást, egyszeri felsöprést-felmosást is beleértve), a napi
kötelező parttisztítás és workshop mellett, a feladat mindhármunkat
megizzasztott. (Nem szeretném tudni, milyen lehet nyáron, amikor egy időben 15
önkéntes vesz részt a turnusban! :)
A helyzetet bonyolítja, hogy 5 húsevővel, 4
vegetáriánussal és egy vegánnal indultunk neki a programnak (utóbbiaknak ezúttal
is minden tiszteletem - Sara ez ex-húsevő tegnap átallt a „zöld oldalra”:),
ezért minden étkezés lebonyolítása különböző igények teljesítését kívánja.
Kedves örök „barátom”, a lecsó segítségével oldottuk meg az ebédet. Az lecsóalap
tökéletes vegán menünek, egy nagy adag, külön edényben, tojással keverve a
vegetáriánusoknak és személyes kedvencem, a tojásos-kolbászos kivitel a
húsimádóknak. Vacsorára hús+sültkrumpli+saláta
hármasfogattal nem lehet mellélőni (csak nagyon macerás és időigényes... De
mindent az elégedett jóllakott társainkért! :)
(Aki
ismer személyesen, mint házigazdát, tudja, ha én (is) főzők, senki sem áll fel
az asztaltól éhesen (azt hiszem, ez a nagymamák hagyatéka:), így mindenki megelégedésével,
sikeresen zártuk a napi műszakunkat. Igazi csapatmunka volt! :)
Az közös
étkezéseket tekintve, számomra nagyon pozitív, hogy a közösségi életünk részévé
vált, szívmelengető és bensőséges hangulatú együtt asztalhoz ülni ennyi
emberrel és minden alkalommal más-más nemzetek konyháját megízlelni. (Más ez,
mint otthon a tévé előtt egyedül kínait kajálni! :D) Ugyan nem vagyok vállasos,
de vacsora előtt Ayse egy imát mutatott nekünk, amit még az ukrán nagymamájától
tanult (igazából ő sem tudja, mit jelent pontosan :), mégis jól esett ily módon
hálát adni, az „itt és a most-nak”.
Kezdenek új kis szertartásaink is kialakulni: vacsora után új játékokat javasolunk és játszunk (este maffia volt terítéken), miután elfáradunk, közösen nézünk filmet, - minden nap valaki más választ -. Ha körbe érünk, a következő menet 1-1, a saját országunkból választott filmmel fog folytatódni.
Szerda este egy fontos közös döntést hoztunk meg: szabadnapjainkat egyben kivesszük, mielőtt nagyon beleszaladnánk a télbe, így jövő hét péntektől (a hétvégekkel együtt) 9 szabad napunk lesz felfedezni az országot. Nem bírok magammal, térképeket rajzolok, útvonalakat szerkesztek, kutatok, számolok; Kelet-Törökországba húz a szívem.
Csütörtök, a nem rendhagyó hétköznapunk. Yusuf, a mentorunk elvitt minket néhány közeli fóliasátorba, hogy bemutassa, mivel foglalkoznak a helyi farmerek. A meglátogatott helyeken egymás után más-más zöldségeket es gyümölcsöket ültetnek (jelenleg banán, bab es paprika érése van folyamatban). Kicsit segítettünk gazolni, egy kedves kurd munkásasszonnyal kis beszélgetésre is futotta :).
Délután török nyelvóránk volt Seyhannal, a szervezet vezetőjével (szuperkedves, szupervicces, szuperjófej! :) Annak ellenére, hogy tanulgatom egy ideje a nyelvet, rengeteg új hasznos kifejezéssel gazdagodtam.
Elkezdtem pakolni, egy másik izgalmas közösségbe készülök utazni a hétvégére. De mindent a maga idejében... ! :)
P.S.: Közösségi nyomásra én lettem a "hivatalos fotós"... Jelenleg nem egy hálás szerep, de később talán hálás leszek magamnak a képekért :)
Gazolás
Sztár-chef csapat :)
Délutáni szieszta
Vacsitime
Úton...
... A csapattal! :)
A járgányunk
Fóliasátor Kazanliban
Szerencsére mindenki nagy állatbarát! :)
Csak egy tehén az úton...
Yusuf, a mentorunk hozta ezt a méretes tököt a farmról :)
Csütörtöki szakácsok
Trónbitorlók... :)
Töröközünk!
