2017. október 19., csütörtök

7., 8. Nap - Farmerkedés, törökóra és a közösséggé csiszolódás rögös útja :)


A szerdai nap Sárával és Marcoval mi kerültünk sorra a napi főzést és takarítást illetőleg. Sokszor főztem már egy hadseregre, de napi háromszor (terítést, asztalbontást, mosogatást, egyszeri felsöprést-felmosást is beleértve), a napi kötelező parttisztítás és workshop mellett, a feladat mindhármunkat megizzasztott. (Nem szeretném tudni, milyen lehet nyáron, amikor egy időben 15 önkéntes vesz részt a turnusban! :)
 A helyzetet bonyolítja, hogy 5 húsevővel, 4 vegetáriánussal és egy vegánnal indultunk neki a programnak (utóbbiaknak ezúttal is minden tiszteletem - Sara ez ex-húsevő tegnap átallt a „zöld oldalra”:), ezért minden étkezés lebonyolítása különböző igények teljesítését kívánja. Kedves örök „barátom”, a lecsó segítségével oldottuk meg az ebédet. Az lecsóalap tökéletes vegán menünek, egy nagy adag, külön edényben, tojással keverve a vegetáriánusoknak és személyes kedvencem, a tojásos-kolbászos kivitel a húsimádóknak.  Vacsorára hús+sültkrumpli+saláta hármasfogattal nem lehet mellélőni (csak nagyon macerás és időigényes... De mindent az elégedett jóllakott társainkért! :) 
(Aki ismer személyesen, mint házigazdát, tudja, ha én (is) főzők, senki sem áll fel az asztaltól éhesen (azt hiszem, ez a nagymamák hagyatéka:), így mindenki megelégedésével, sikeresen zártuk a napi műszakunkat. Igazi csapatmunka volt! :) 

Az közös étkezéseket tekintve, számomra nagyon pozitív, hogy a közösségi életünk részévé vált, szívmelengető és bensőséges hangulatú együtt asztalhoz ülni ennyi emberrel és minden alkalommal más-más nemzetek konyháját megízlelni. (Más ez, mint otthon a tévé előtt egyedül kínait kajálni! :D) Ugyan nem vagyok vállasos, de vacsora előtt Ayse egy imát mutatott nekünk, amit még az ukrán nagymamájától tanult (igazából ő sem tudja, mit jelent pontosan :), mégis jól esett ily módon hálát adni, az „itt és a most-nak”.

Kezdenek új kis szertartásaink is kialakulni: vacsora után új játékokat javasolunk és játszunk (este maffia volt terítéken), miután elfáradunk, közösen nézünk filmet, - minden nap valaki más választ -. Ha körbe érünk, a következő menet 1-1, a saját országunkból választott filmmel fog folytatódni.


Szerda este egy fontos közös döntést hoztunk meg: szabadnapjainkat egyben kivesszük, mielőtt nagyon beleszaladnánk a télbe, így jövő hét péntektől (a hétvégekkel együtt) 9 szabad napunk lesz felfedezni az országot. Nem bírok magammal, térképeket rajzolok, útvonalakat szerkesztek, kutatok, számolok; Kelet-Törökországba húz a szívem.
Csütörtök, a nem rendhagyó hétköznapunk. Yusuf, a mentorunk elvitt minket néhány közeli fóliasátorba, hogy bemutassa, mivel foglalkoznak a helyi farmerek. A meglátogatott helyeken egymás után más-más zöldségeket es gyümölcsöket ültetnek (jelenleg banán, bab es paprika érése van folyamatban). Kicsit segítettünk gazolni, egy kedves kurd munkásasszonnyal kis beszélgetésre is futotta :).


Délután török nyelvóránk volt Seyhannal, a szervezet vezetőjével (szuperkedves, szupervicces, szuperjófej! :) Annak ellenére, hogy tanulgatom egy ideje a nyelvet, rengeteg új hasznos kifejezéssel gazdagodtam.
Elkezdtem pakolni, egy másik izgalmas közösségbe készülök utazni a hétvégére. De mindent a maga idejében... ! :)

P.S.: Közösségi nyomásra én lettem a "hivatalos fotós"... Jelenleg nem egy hálás szerep, de később talán hálás leszek magamnak a képekért :)

 Gazolás

 
 Sztár-chef csapat :)

 Délutáni szieszta

 Vacsitime

 Úton...

... A csapattal! :)

 A járgányunk

 Fóliasátor Kazanliban




 Szerencsére mindenki nagy állatbarát! :)

Csak egy tehén az úton...






 Yusuf, a mentorunk hozta ezt a méretes tököt a farmról :)

 Csütörtöki szakácsok

 Trónbitorlók... :)

 Töröközünk!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hoş geldin! - Üdvözöllek!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy megosszam az élményeimet, tapasztalataimat, amelyeket ez alatt a 2 szűk hónap alatt szerzek Mersinben...