Délelőtt közösen, a teljes csapattal indultunk Adana
felé, de útjaink hamar szétváltak, hogy megkönnyítsük a stoppolást. A kevésbé
szerencsések csak az 5. sofőrrel érték célba. 4-en végül a busz mellett
döntöttünk, miután az első fuvarunktól, egy kissé bolond kamionostól rövid időn
belül megszabadultunk. :)
Adana Tarsus után látnivalókban gyérebbnek hatott, de meglátogatni Törökország legnagyobb mecsetét (Adana Sabancı Merkez Camii) és a mellette elterülő, hatalmas zöld parkot bejárni a napsütésben, kihagyhatatlan lett volna. Leszámítva, hogy egy helyi kamasz belekötött és agresszívan viselkedett a csapatunk egyik fiú tagjával minden ok nélkül, de körülöttünk több felnőtt és gyerek is a védelmünkre kelt és azonnal leállították...Valahol ez is pozitívumként értékelhető és szomorúan tanulságos: ha mindez Magyarországon történik, nagy valószínűséggel mindenki homokba dugta volna a fejét körülöttünk.
A nagy izgalmak után ebédre a (város nevét viselő) Adana kebabot (ízletes, fűszeres hosszúkás alakúra gyúrt húst) ettünk egy helyes kis büfében, rengeteg friss zöldséggel, ayran és şalgam kíséretében. A teljes csapattal a Taşköprü (Stone bridge) "Kőhídon" találkoztunk, beszélgettünk, néhányan énekeltek a naplementében, mögöttünk a gigantikus mecset, alattunk a folyópart... Varázslatos pillanatok! 2 lánnyal még maradtunk sétálni a centrumban, megkóstoltam egy másik helyi különlegesnek hitt italt, az "Atomot", ami mint kiderült, valamiféle banánturmix... Ellenben nagyon ízletes, a pincér nagyon rendes volt, kaptam egy extra pohárral ingyen. :) Szerencsétlenségünkre a hazafelé tartó busz lerobbant az autópályán, de így legalább van-volt időm leírni a napomat. :D Még egy pozitívum... Semmi "bazdmegolás", "kurvaanyázás" felháborodás, kiabálás a kényszerszünet miatt... Valamint a férfiak egyből átadják a helyet a nőknek a buszon, így legalább álldogálnunk nem kell majd... Ez Törökország, szóval csak pozitívan!
Adana Tarsus után látnivalókban gyérebbnek hatott, de meglátogatni Törökország legnagyobb mecsetét (Adana Sabancı Merkez Camii) és a mellette elterülő, hatalmas zöld parkot bejárni a napsütésben, kihagyhatatlan lett volna. Leszámítva, hogy egy helyi kamasz belekötött és agresszívan viselkedett a csapatunk egyik fiú tagjával minden ok nélkül, de körülöttünk több felnőtt és gyerek is a védelmünkre kelt és azonnal leállították...Valahol ez is pozitívumként értékelhető és szomorúan tanulságos: ha mindez Magyarországon történik, nagy valószínűséggel mindenki homokba dugta volna a fejét körülöttünk.
A nagy izgalmak után ebédre a (város nevét viselő) Adana kebabot (ízletes, fűszeres hosszúkás alakúra gyúrt húst) ettünk egy helyes kis büfében, rengeteg friss zöldséggel, ayran és şalgam kíséretében. A teljes csapattal a Taşköprü (Stone bridge) "Kőhídon" találkoztunk, beszélgettünk, néhányan énekeltek a naplementében, mögöttünk a gigantikus mecset, alattunk a folyópart... Varázslatos pillanatok! 2 lánnyal még maradtunk sétálni a centrumban, megkóstoltam egy másik helyi különlegesnek hitt italt, az "Atomot", ami mint kiderült, valamiféle banánturmix... Ellenben nagyon ízletes, a pincér nagyon rendes volt, kaptam egy extra pohárral ingyen. :) Szerencsétlenségünkre a hazafelé tartó busz lerobbant az autópályán, de így legalább van-volt időm leírni a napomat. :D Még egy pozitívum... Semmi "bazdmegolás", "kurvaanyázás" felháborodás, kiabálás a kényszerszünet miatt... Valamint a férfiak egyből átadják a helyet a nőknek a buszon, így legalább álldogálnunk nem kell majd... Ez Törökország, szóval csak pozitívan!
Cami-selfie
(Adana Sabancı Merkez Camii)
Vattacukor-árus kislány
Lufilövészet a Seyhan folyónál
Seyhan folyó
Merkez Park
Szobor és szökőkút a parkban
Kényelmesen sétálgattunk a partba, amikor fiatalok futottak elénk kiabálva. Kiderült hogy születésnapot ünnepelnek és minket is megkínáltak tortával :)
Török ebéd... ^^
Marco &Yana
Pazar naplemente a hídról
Kötelező csoportkép
Taşköprü (Kőhíd)
Bandázás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése