Most végre Alanya és Antalya között a buszon ülve lesz néhány órám, hogy felidézzem az elmúlt hetet.
Először egy kis kitérő a múltba: Mielőtt kiválasztottak volna önkéntesnek a jelenlegi programra, már akkor sem volt kérdés bennem, hogy valamilyen formában vissza szeretnék jutni Törökországba (pedig még haza sem értem). Folyamatosan a netet bújtam a lehetőségek felkutatása céljából és találtam is egy egyhetes youth exchanget migrációs témában Mersin közelében, ahová magyar résztvevőket kerestek. Eltettem B tervnek. Amikor tudatosult bennem, hogy nem én lettem a "kiválasztott" a jelenlegi Evsre, életbe léptettem a vésztervet, írtam a rövid program török szervezőjének, de addigra már teljes volt a csapatuk. Annak ellenére, last minute mégis sikerült elérni az eredeti célt (vagyis hogy most itt lehetek), tovább chateltem a másik projekt szervezőjével és Lacival, az egyik magyar résztvevővel. Lényeg a lényeg, meghívtak, hogy hétvégére csatlakozzak hozzájuk Ajaş-ban, szállást, étkezést is ingyen biztosítanak a tengerparti hotelükben! :D Mindezt úgy, hogy még sosem találkoztunk személyesen... Remek emberek! :) A magyar estet is miattam szombatra tették, hogy részt vehessek a prezentációban :)
A péntek délutáni workshop alatt, a tengerparti hatalmas óriási filagória tisztításához kezdtem, hogy tiszta helyszíne legyen a másnapi programunkhoz, melynek során a lakóközösséget invitáljuk egy közös teázásra, játékra, ismerkedésre. Hirtelen egy hadseregnyi gyerek jelent meg. Megrohamoztak, szétszedtek, szó szerint... Megpróbálom egy képben összefoglalni... 2 kislány elveszi a seprűimet, egy a telefonomat, 2 a nadrágomat igazgatja, egy a lábamnál guggol és feltűri a nadrágszáramat, egy a pólóm rojtjait fonja, 2 kis édes ördögfajzat mögöttem elkezdte kibontani a hajam, közben egymást túlkiabálva szegezik nekem a kérdéseiket... Ha egy megunja és arrébb megy, 2 másik jön a helyére :) Mindezt halál cuki, gyermeki kíváncsisággal és őszinteséggel. Majd legnagyobb meglepetésemre rázendítenek egy általam is ismert török gyerek dalocskára, Küçük Kurba-ra, amely magyar fülnek egy nagyon trágár kifejezésnek hangzik. :P
Kora este (kissé fájó szívvel, hogy a többieket hátra kell hagynom), elindultam Ayaşba.
A korábbi beszámolómban említett "pimp busz", olyan mint Mary Poppins: mindig akkor bukkan föl, amikor szükség van rá. Az apartmanból kilépve 3 percet sem sétálok, dudál, felvesz... És megspórol nekem 3 buszos utazást azzal, hogy bevisz Mersin központjába, ahonnan a buszom indul Ayaşba... Mindezt ingyen, sőt még kávét is cigit is kapok... :) Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen szerencsés vagy itt tényleg bármi megtörténhet? :)
A hétvége igazi youth exchange hangulatban telt. Napközben érdekes szakmai programok, este interkulturális estek, zene, buli, tánc, tábortűz a tengerparton, beszélgetések hajnalig. Az ellátásomra sem panaszkodhatok, megkaptam egyedül egy 3 ágyas tengerre néző szobát, este a török fiúk által a parton grillezett húsokat és zöldségeket vacsoráztuk. :) Az idő is ragyogó volt, szikrázó napsütés, kristálytiszta türkizkék tenger.
Szombaton szabad délutánunk volt, ellátogattunk Kızkalesi-be. A fő nevezetesség a vár, amely a tengerben egy apró szigeten fekszik, úszva, vízibiciklivel vagy hajóval lehet megközelíteni (mi utóbbi mellett döntöttünk). A legenda szerint, a királynak megjósolták, hogy lánya kígyóharapás által fogja életét veszteni. Az aprócska szigeten nem éltek kígyók, így a király itt építtetett kastélyt, ahova a királylány be is költözött. Végzetét mégsem tudta elkerülni, egy, a szárazföldről küldött gyümölcskosárban megbúvó csúszómászó végzett vele. Innen származik a név is Kızkalesi = "Leányvár". A naplementét egy hintaágyban teázva töltöttem, a panorámában gyönyörködve. Lenyűgözött...
Hamar elszaladt a hétvége, ideje volt visszatérni a jó öreg Kazanliba... Az őrangyalom nagyon jól végzi a dolgát, ismét jó emberek kerültek a utamba! :)
Hétfőn megkezdődött a következő dolgos hét. Brainstormingolunk, prezentációval, színdarabbal és workshoppal készülünk az iskolák részére. A napi parttakarítós raidjeink során egyre több friss, óriásteknős tetemet sodor partra a tenger. A hirtelen hőmérséklet csökkenést nem bírja a szervezetük. Egyre szomorúbb képet fest kis privát partszakaszunk. :(
A hét nagy részében ételmérgezéssel harcoltam, haldokoltam, de erről nem kívánok részletes leírással élni. :) Az utazást sem volt kapacitásom tervezni, egyedül azt határoztam el, hogy élve az utolsó késő szép nyári napokkal, a déli tengerparti városokat és látnivalókat választom kalandozásaim színhelyéül. Frusztrál a tervezetlenségem, valahol mégis szabadságot ad.
Szerencsére péntek éjjel már egészségesen szálltam fel az éjszakai buszra, reggel már Alanyában ébresztettek az első napsugarak.
Közös alkotások
A kisördögök
Kis szelfikirálynők
Tábortűz a tengerparton
Just another project...
Ideiglenes szállásom :)
Workshop
Szerepjáték menekülttémában
Stégünk
Ayas tengerpart
Hajóval Kizkalesi-be
Természetesen hangos török zenével és tánccal :D
Kizkalesi
Török tea és Kizkalesi
Relaxing
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése